| Tartalom
Egyetlen.....
Egy szó,melyet érezni kell,
Egy érzés,melyet ki kell mondani,
Egy jel ,melyre válaszolunk,
Egy fénysugár,melyet követünk,
Egy csoda, mely széppé teszi életünk,
Egy vágy melytől a parázs tűzre lobban,
Egyetlen gyönyörű érzés,mely hatalmába tartja a szívet.
Ez az egyetlen,az irántad érzett szerelmem!!!
Hiányzól..
Mikor a fák ágán a fény átvílágít:Rádgondolok
Mikor az árnyékom a falon követ:Rólad álmodom
Mikor az esső mossa az arcom:Teérted könnyezem
Mikor a hold vílágít:Téged kereslek,mert hiányzól nekem!
Nézz reám szemeddel,
nefigyelj másra,
ajkad édes aranyát,
add át a számra!
Csak énreám figyelj,
s szorítsd meg a kezem,
ígérd meg,hogy nemfogod
elengedni sosem!
Én se engedem el,
nemhagylak egyedül,
s eggyütt nézzük majd,
az eget mikor derül!
Feledés.....
Nemtudom mitörténik velem,nemtudlak elfelejteni téged.Minden gondolataimban jelen vagy,minden tettem te befolyásóltad!Ha szomorú vagyok úgyérzem te mellettem állsz,a te lelked,és szíved rámvigyáz.Mit tegyek,hogy kiűzzelek gondolataimból?Hisz ha rádgondolok,szomorkodom!Nemtudlak elfelejteni,mert boldogok voltunk,de egymásnak végűl csak fájdalmat okoztunk!Csak egy megoldása lehet e furcsa ténynek,az hogy talán még mindíg szeretlek téged!!!
Ha szép rózsát akarsz,tövistűl kell szedni
ha boldogságra vágysz,tudni kell szeretni!
Ha letépsz egy rózsát,vigyázz a kezedre
ha játszól egy szívvel,vigyázz a tiedre!
Mért van az,hogy az igaz szerelem fáj,hogy akit igazán szeretsz az mindíg megbánt.Miért van az hogy nemlehetsz igazán boldog,hogy akkor is szereted ha igazán megbántott.Miért pont ő kell neked a sok fiú közűl,ki ha szomorúnak lát akkor talán örül.Miért vagy szomorú mikor még tegnap boldog voltál,talán azért mert a szerelem mindennél jobban fáj!
Azt mondtad tőled sok amit kívánok,s valóban semmi mit tőled várhatok.Rámnéztél s szerettél minden éjelen,pedig tudtad soha nemleszel boldog velem.Kifacsartál,eldobtál egyedűl vagyok,nemtudok szeretni s érzem már elpusztulok.Elvettél mindent mi számított nekem,csak könnyeket hagytál nincs többé életem.Lezárt fejezet mely végén minden sor nyitott,te soha nemhallhatod mikor a szívem majd újra dobog!
Azt mondtad erős vagyok,s nemfáj nekem ,kibírom csak mert hitted,már másfogja a kezem.Hazudtál újra,de nemhittem neked ,tudtam újra összetöröd a szívem.Nemmaradt utánad semmi,csak az üres fájdalom,de az emlék az enyém azt vissza nemadom!
Fájdalom:
Tudode-e mi a fájdalom?Hogy milyen érzés ha valaki megbántott?Valaki,aki kedvesebb neked mindennél, s akinek a szava mindennél többet ér.Tudod-e milyen érzés,ha pont ő bánt meg?Ha pont ő az aki nembízik benned!?Ha ragyogó szeme hamis váddal teli,s szemei csak a megvetést fejezik ki!A szem ,ami számodra oly kedves volt,ha ajkán minden szó hamis,ha rájössz vége mindennek,s bármit mond többet nembocsájtassz meg.Nemfeleded,hogy nembízott benned,s kételkedve fogadod a szót:Szeretlek!!!
Ha rájössz arra,hogy hiába volt minden!S ha már nemtudsz rá mosolyogva gondolni,akkor tudod meg,mit jelent ,másnak fájdalmat okozni!!!
„Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
minden, amit eddig hittem, romokban hever.
Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.
Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.
Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés...
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.
Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.
Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.
Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.
S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.
Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged….”
"Meg kell tanulnom nélküled élni,
Tőled többé semmit sem kérni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szerető szívedből örökké távozni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Pokol tüzében nélküled égni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Szép álmokból többé fel nem ébredni,
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni,
Meg kell tanulnom nélküled élni,
Távollétedtől többé nem félni,
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,
Boldog napjaink többé nem számolni..."
"A szerelem olyan, mint a kábítószer. Elõször eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függõvé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függõvé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."
1 Év amíg rád vártam,1...
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem,
1 Óra mit melletted töltöttem,
1 Perc mikor belédszerettem.
1 Éve szeretlek téged,
1 Hónapja bolondulok érted,
1 Hete rólad még szépeket mondtam,
1 Napja ezeket másképp gondoltam,
1 Órája minden másra fordult,
1 Perce a könny a szememből kicsordult
Hagyj el menni, ne tarts többé vissza!
Egy ál szerelem, soha nem lesz tiszta.
Szép volt veled, be kell ezt vallanom.
Szerelmedért, örök hálával tartozom.
Voltak őrült percek, mámorító vágyak,
De az idő múlásával, már tovaszálltak.
Engedj hát utamra, kívánj szerencsét!
Ne legyek soha, csak , gyűlölt ellenség!
Szívedben éljek úgy, mint az, aki szeretett,
De egy nap a számodra, örökre elveszett!  |
AJÁNLOM AZ OLDALT
